–
Mélyül az álom és ritkul a köd,
peregnek a pillanatfelvételek,
– mésszel festett jelek villannak az időben,
a Nap robbanása és szikrázó fellegek,
– egy csoportkép a bűnben,
zihálás, kitágult szemek,
– fehér kendők jéggé fagyott képe,
könny, ami gyémánt – és üveg,
– két szívdobbanás közt a kétség,
csillagokért kapkodó lélegzetek,
– liliomszoborba burkolt
szépségesen vén embriófejek,
– villámfényes rétek rakétás látomása,
fehér szobákban szegletek,
– cseppenő víz – és kristály,
amint éppen elreped,
– percek, pendülő ezüsthúrok,
töredezve mozduló szoborsereg,
– érintések és szavak ívkisülése,
közöttük néma csend, és térdeplő emberek.
