Még
hét nap az élet,
még hét nap a világ
– mi lesz utánunk, mondd,
a gesztenyefákkal,
a tavasszal,
a bejáratlan nyarak
majd hová tűnnek.
Meg kell öregednünk,
a borostásodó temetőket
meg kell szeretnünk
– és a hatodik napon sem lehet,
tudod, megpihennünk.
A hetedik napon
már nem alhatunk,
nem gondolkodhatunk,
szánkat, szemfedőnket
le kell zárni szépen,
– egymásra nem nézve,
nyelvünk alatt az igével,
csak feküdni szerelmesen
– a hetedik éjszakán.
