Dús kebleid közt,
a kéj mámorában,
leheletedben, hajad sátorában,
jaj, merre térjek,
visznek a Nap felé
boldog napok s éjek.

Elvarázsolódni
kéjes hajlatidban,
vigasztalódni boldog hajnalidban,
jaj, hová menjek,
a Napnak fényében
milyen pallost fenjek.

Dús gyönyörűségem,
esett esős szilvám,
illatos kerti földbe esett zöld szikrám,
virág vagy és világ,
világ és virág,
egy férfit vajon mi rág.

Dús szépségeiddel
gyorsan borulj rám,
teríts be gyorsan, szavam ne hallván,
jaj, merre térjek,
visznek a Nap felé
boldog napok s éjek.

Illatos életeddel,
minden lélekzeteddel
derítsd az életem borúról derűre,
merre menjek én,
tán menjek a végre,
vagy Isten színén menjek az égbe.