Lobogó tüzek lángja énekel,
dobogó dobok az égbe visznek el,
erre visznek a lábaim,
erre hívnak az ősapáim.

Sátras éjszaka, jaj, de rég volt,
időtlen tűzben ég ma a félhold,
erre dobban mostan a szívem,
kincsem nagyobb ennél nincsen.

Ha lovam lenne, ha lenne szarvasom,
parazsat kapna izzó fémvason,
parazsat, lángot szikrázó tüzet,
inni hozzá jéghideg vizet.

Lobogó tüzek lángja énekel,
dobogó dobok az égbe visznek el,
erre visznek a lábaim,
erre hívnak az ősapáim.