Eleven fákon visz fel az álom,
a lábam reccsen a lajtorjákon,
egy rigmus kelepel az éjben.

Eleget hallom, eleget látom,
egy lélek sír fel a kintornákon,
egy élet felesel a létben.

Emelem lábom, ha nem is látom,
a látás helyett itt van az álom,
a gödröt kikerülöm éppen.

Felszegem arcom, félszeg a harcom,
a halál helyett élet a sarcom,
magasan mosolyog a mélyben.

Eleven fákon visz fel az álom,
a lábam reccsen a lajtorjákon,
egy rigmus kelepel az éjben.