Havas hegyek tetején
él egy igaz ember.

Enni-inni-aludnia
neki régen nem kell.

Reggel-este ébren él,
nem fekszik és nem kel.

Dolga neki nem akad,
ideje, mint tenger.

Fenn a hegyek tetejéről
azt mondja az ember:

Emberfinak életében
szenvednie nem kell.

Ha a vágya szenvedés,
azt elengedni el kell.

Hogyha a Nap lenyugszik,
reggelre majd felkel.

Ha valaki arra jár,
hallania meg kell.

Ha valaki meghallotta,
meghalnia nem kell.

Havas hegyek tetején
vár az igaz ember.

Havas hegyek tetején
mind ott leszünk egyszer.