Ötödszörre jöttem,
és akkor sem kívántak,
anyám szíve alól
késsel kivágtak.

Őzgida-fiúként
mindig félreálltam,
szűkölő mosollyal
csak a szélre vártam.

Nőttek szégyenemre
agancsos csontjaim,
titkoltam, őriztem
vénséges gondjaim.

Tűzzel hivalkodtam,
megégettem testem,
magas kék egekből
fagyos földre estem.

Szarvaimmal vakon
ha magamat támadtam,
sebeimből mégis
hétszer föltámadtam.

Ittam nadragulyát,
étkem volt beléndek,
szellemeket hívtam,
de szemeim elégtek.

A fekete Halállal
háromszor beszéltem,
értettem a szavát,
de vinnyogtam és féltem.

Jöttek boszorkányok,
és jöttek a tündérek,
az asszonyok és lányok
mondták meg, mit érek.

Jönnek a varázslók,
jönnek tűz-emberek,
ha poklomat megjárom,
az vagyok, ki leszek.