Szellő, szél, szélvihar,
Isten engem így akar.

Sorsom az átok, Isten a figyelem,
sugároz rátok az isteni kegyelem.

Éjszaka járok állati lábon,
reggel repülök angyalszárnyon.

Fut, szalad éjjel az aprónép,
nappal a napfény másképp szép.

Orkán kerekedik, lángot szít,
Isten engem szétszakít.

Pattog a szikra, belekap a fába,
kapkod a parazson járók lába.

Felhők hátán utazom árván,
könnyből eső lesz a szelek szárnyán.

Angyalok seregei őrzik a léptünk,
az angyalok mindig dalolnak értünk.

Egek boltján szétterít,
Isten engem így segít.

Tietek a mennybolt, tietek az ég,
a feszülő egeken repülni szép.