Szeressük
ma egymást, kedvesem,
nagyon,
ne tétovázzunk s korholjuk egymást
fáradt sebeinket mutatva,
ne sirassunk, ne csikorgassunk,
csak szeressünk,
mint akiket áldás őriz,
s feledni tudják a látóhatár erdőtüzeit.
Szeressünk úgy,
mintha nem hullanának ránk is a menekülők
égő rőzseszárnyai,
mintha az első olajágért imadkoznánk
csókjainkkkal
hátatfordítva a piramisoknak
s az időnek,
szeressük ma egymást, kedvesem.
