Messzehívó
végtelenség vizein merülni,
megtisztító fénysötétmély múlt ködébe nézni.
Kívül
van a vér, kívül van a vér,
bent lüktet a tenger, s kívül van a vér.
Bent lüktet a vér, bent lüktet a vér,
kívül van a tenger, s bent lüktet a vér.
Egysejtűként
boldogultan sós ízben lebegni,
mélybe titkon ringatózó fény-homályban úszni.
Kívül
van a vér… Bent lüktet a vér…
Betegítő
korlátoktól szabadulni tudni,
vízben oldva visszatérő keringésbe jutni.
Kívül
van a vér… Bent lüktet a vér…
Nap
tüzének víz-csodáját ugyanúgy szeretni,
csillagok közt ébredetten sohasem feledni.
Kívül
van a vér… Bent lüktet a vér…
Olessák Róbert
(2002)
|