Mintha árbocrúdon lógnék
fejjel lefelé,
s arcomat a Napba fordítanám.
Zokogó, süvöltő szélvihar
a hátára kapna,
s ragadozó keselyűkarmok
a szívemet végighasítanák!

Úgy ülök most itt egymagamban,
bénán, pilleszárnyú, gyenge lelkem
lehúzza a mélybe az örvénylő Óceán.

Szűcs Zsóka