Könnyű kézzel tartod
törött csuklómat,
amivel egy várfalba temettem én is
a szerelmeimet.

Ki tudja, meddig
állhatnak a romok még,
ha a lélek kötőanyaga már
elillant belőle?

Énnekem az esküvőm a temetésem lesz,
még kis vigaszt merítek a létezésedből.

Mindig azt kerestem,
amiben mások csalódnak,
és kiábrándulok abból,
amit mások nem képesek megunni.

A reménytelenség szerelme
megedzi a szívet,
mint célbaérhetetlen vállalkozások
a jellemet.

Robert Olessak