Leszakadt hámok lobogó árnya
az égig nő fel, a paripák szárnya.

Pattan az ínja, vérzik a marja,
kínja a patkót földbe kaparja.

Szekerek állnak, a lovak szállnak,
égig érnek mostan a vágyak.

Reccsen a gyeplő, roppan a zabla,
vágtat a ménes még éjszakabbra.

Lobogó sörények, dobogó lábak,
száz mén nyerítve, szabadon vágtat.

Vágtat a ménes, porzik az égbolt,
ilyen fényes az égben rég volt.

Paulinyi Tamás