Az IF vára

If vára egy erődítmény volt – melyet utóbb börtönné alakítottak – a Földközi-tenger legkisebb szigetén, melyet ugyanígy hívnak: a vár a szigetről kapta elnevezését. Egy csaknem négyzet alaprajzú, kicsiny vár, három toronnyal, egy nála alig nagyobb, sziklás, kopár szigeten, egy mérföldnyire a napsütötte Marseille-i öböltől, Dél-Franciaországban, ma sűrűn látogatott turista-látványosság… De miért is érdekes ez itt?

Az „if” szócska azt jelenti angolul, hogy: „ha”. Fontos információ; különösen annak fényében, hogy semmi köze nincs a várhoz, sem pedig a jelen irományunk keretében kifejtendő témához; mi több, ez utóbbi kettőnek sincs túl sok köze egymáshoz…

Az „IF” szócska azt jelenti angolul, hogy: „Interactive Fiction”.

Italo Calvino – kinek neve rövidíthető az „I. C.” szócskával, mely nem tévesztendő össze többek közt az „InterCity”-vel, az „Integrated Circuit”-tel, az „Intelligent Crystal”-lal, az „Imperial College”-dzsal, az „Initial Condition”-nel vagy az „Interchangeable Core Lock Cylinder” zárral… stb. – egyik regényében előfordul egy bizonyos Edmond Dantes, Monte Cristo grófja…

Edmond Dantes, Monte Cristo grófja, összetévesztendő Edmond Dantesszel, aki Alexander Dumas egyik regényében Monte Cristo grófja.

Az „IF” szócska azt jelenti angolul, hogy: „Interactive Fiction”…

Italo Calvino Láthatatlan városok című regénye Marco Polo és Kublai kán párbeszéde. A mellékelt fülszöveg szerint „a nagy világutazó feltárja a zsarnok uralkodó – és az olvasó – előtt világunk tarka sokféleségét, hihetetlen változatosságát, szívet dobogtató fantasztikumait, s csupán a párbeszéd végén derül ki a világot járt utazó tréfája: mindvégig egyetlen városról – a szülővárosáról beszélt.”

Az „if” szócska azt jelenti angolul, hogy: „ha”…

Az „IF” szócska azt jelenti angolul, hogy „Interactive Fiction”, mely magyarra – többek közt – „köztitevékenységszerű képzeletbeliként” is lefordítható.

Italo Calvino Láthatatlan városok című regénye – többek közt – Jorge Luis Borges hasonszőrű írásait idézi fel bennünk, de csak akkor… „ha” – és csakis akkor – „IF” – olvassuk.

Az „IF” szócska azt jelenti angolul, hogy: „Interactive Fiction”…

Italo Calvino Láthatatlan városok című regényében előfordul egy bizonyos Edmond Dantes, aki Alexander Dumas egyik regényében Monte Cristo grófja. (Nem fordul elő.)

Italo Calvino – Jorge Luis Borges egyik regényében – Monte Cristo grófja.

Edmond Dantes egyik regényében – legalábbis egy bizonyos Marco Polo által hozzá fűzött fülszövege szerint – az „if” szócska azt jelenti mongolul, hogy „interactive fiction”.

Marco Polo egyik regényében Jorge Luis Borges – akit utóbb börtönné alakítottak – egyik regényében többek közt egy Azif nevű arab egy mérföldre a napsütötte fülszövegtől, cilinderben, kristály-szemmel, azt jelenti angolul, hogy „láthatatlan város”, mely magyalra lefordítható egy uralkodó sampon legfrissebb szigetén egy bizonyos világot járt trófeaként háromtornyú napfénypalotájában és kristály-börtönként egy nála alig nagyobb láthatatlan városban a szigetén.

Jorge Luis Borges lefordítható…

Nyakunkon az ominózus 2012-es esztendő: állítólag most már végre tényleg vége lesz a világnak… Persze nyilván úgyis tudjuk előre, hogy hiába is reménykednénk benne, hogy ez valaha is bekövetkezhet (hisz titkon vágyunk rá, hogy kívülről végre megszabadítson minket valaki az összes gondtól és a felelősségtől), de – még ha hipergalaktikus űrbekötőutat ugyan nem építenek is jelenleg a vogonok az Univerzum ezen részében, s feltehetőleg az angolul egyébiránt folyékonyan beszélő goauldok sem járnak errefelé egyelőre csillagkapuikon keresztül – arra azért jó alkalom, hogy – e tudattalan késztetésből afféle belső motivációnkat merítve – nekikészülődjünk, és megpróbáljunk befejezni, betetőzni holmi évek óta félbehagyott, felelőtlen módon elhanyagolt, levegőben lógó terveket és vágyakat.

Személyesen, számomra egy kitüntetett szimbolikus dátum, ugyanis épp kereken negyven éves leszek pont akkor (2012 decemberében). Ugyancsak épp kereken tizenöt esztendővel előbb készítettem azt a munkát, melynek folytatására szántam el magam. A budapesti Kandó Kálmán Műszaki Főiskola végzős hallgatójaként, 1997-ben írtam meg az összegző és „sorsfordító” Szöveges kalandjátékok készítésének gyakorlati problémái című szakdolgozatomat, melynek eredményeképpen immár államilag „hivatalosan” is diplomával tanúsított mérnök-informatikussá válhattam. Addigra már tán nem is olyan kicsiny múltat zárva le ezzel a témában: egy – még kamasz fejjel kezdett – az adott évtizedben dívó Commodore-os környezetben végigfutott – félprofesszionális kalandjátékprogram-fejlesztői pályafutást (csúcsán A gálya című játékkal), melyet így a PC-s környezetben hozzáadott újabb játék révén tettem teljessé. (Tolkien első klasszikusának a feldolgozásával – A babó című kalandjáték, Assembly-ben írva, DOS alatt.) Jóllehet én akkor erre egyáltalán nem úgy tekintettem rá, mint bárminek a végére; sőt, épp ellenkezőleg: valamilyen új tevékenység kezdetének szántam… Ami aztán sajnos nem vált valóra. (Utána még jópár évig elkeseredetten dolgoztam az – eredeti célként magam elé tűzött – következő állomáson, aztán ebbe beletört a bicskám, feladtam.)

Sorolhatnám még e fantasztikus módon egybecsengő évfordulókat: 2012-ben lesz harminc esztendős a sokunk által oly kedvelt és nagyra becsült jó öreg C64 számítógép is. Továbbá, egy (másik) közeli barátom meg ötven éves lesz (aki Paulinyi Tamás néven közismert, és napra pontosan épp tíz és fél év van köztünk, valamint az általa vezetett Szintézis Szabadegyetem – melynek életében én magam is kezdetektől fogva kicsit részt veszek, sőt félig-meddig, érintőlegesen és közvetetten jelen projektnek is némi köze van hozzá – pedig véletlenül szintén éppen 1997-ben indult útjára, ami tehát szintén épp a tizenötödiket tölti be… nemkülönben Tolkien mester poszthumusz százhuszadik szülinapja stb.); de mielőtt túl érzelgőssé és unalmassá terebélyesedne a lista, inkább be is fejezem. A lényeg: többszörösen megérdemli ez az év az ünnepet.

Aztán ugye akadnak még másféle „Tamások” is a felelősök sorában: mint például Beregi Tamás (azaz Berrr), akinek 2010 végén megjelent a Pixelhősök című könyve, melyben nem kevesebbre vállalkozott, mint a számítógépes játékprogram-történelem „első ötven éve” összefoglalására. Szép és jó könyv – bár, mint minden egyéb ilyen vállalkozás, nyilván könnyen kritizálható –, mindenképpen igen szórakoztató és élvezetes mű. Egy kis bekezdésben valahol az én nevem is említi… (Szerencsére nem azt írta oda melléje a szerzője, hogy „jobbára ártalmatlan”… bár egy évszámot azért eltévesztett sajna.) Miután már hosszú évek óta homályosan ott motoszkált bennem az a késztetés, hogy újra belefogjak egyszer ilyesfajta munkába, ez a könyv gyakorolta rám a közvetlen hatást, hogy ezúttal ténylegesen meg is tegyem ezt.

A fenti sorokat még valamikor egy-két éve írtam, mikor elhatároztam, hogy újra kicsit foglalkozni szeretnék az IF témával, és nekiálltam nagyszabású terveket készíteni… Aztán persze – szokás szerint – megint szépen félbemaradt minden. Időközben azért többminden is történt (mint pl. Árok Party, könyvkiadás, új hardverek, egyúttal az egész retró „fíling” általános fölerősödése stb.), meg a saját életem is változott… Mostanában elég gyakran vissza-visszatérek ide elidőzni egy kicsit. Ha minden igaz, akkor későbbiek során található lesz itt egy-két írás, amit talán érdemes lesz olvasni… Igen, khm, vagy talán nem… (Eredetileg ezt afféle bevezetőnek is szántam volna… Oké, meglátjuk.)

 

Olessák Róbert (2010-2011)

---