(avagy:
Harminc éves, és még mindig él… A Commodore 64.)
A
címötletet véletlenül találtam a világhálón, amiközben épp valami
frappáns, csattanós, és első olvasatra talán enyhén cinikusnak
ható szójátékot avagy -viccet próbáltam meg kiagyalni jelen cikkem
számára. Eredeti változata úgy hangzott: Gép a szimulánsok
ellen (és először egy az egyben szándékoztam átvenni, de
meggyőztem magamat a változtatásról, nehogy plágiummal vádoljon
meg valaki). Egy olyan szerkezetről esik szó a számos különböző
hírportálon olvasható – ettől eltekintve nem túl érdekesnek tűnő,
témába meg abszolúte nem vágó – tudósításokban, ami öt órán át
tesztelve az alanyokat, állítólag kiszűri a magukat rokkantnyugdíjasnak
tettető, de valójában munkaképes egyedeket közülük. Háhá, mondom,
ilyen gépem nekem is van otthon… Vagy ha nem is éppen ilyen, legalábbis
hasonló…
Létezik
egy – kezdetektől kissé tragikomikus, de valamiért mégis olyan
romantikus – kicsiny számítógép, akit immár réges-régen
rokkantnyugdíjasnak szokás – azaz illik, vagy legalábbis kéne
– tekinteni, azonban a huncut öreg valamiképp mégsem képes elnyugodni
szépen: évről évre csökönyösen be akarja bizonyítani magáról,
hogy van még benne élet. Persze, éppenséggel mondhatjuk, egy csomó
másik ilyen gép is akad, hiszen előbb-utóbb minden kihajított
selejt körül megjelennek kisebb-nagyobb létszámban a kultusz-éhes,
keserű és fanatikus nosztalgiaklubot alapító – jobbára ártalmatlan
– rajongók. De itt most az egyik legismertebb – a maga fénykorában
pedig legnépszerűbb – típusról van szó. Ami meg az apropó: valamikor
idén harminc esztendős a Commodore 64.
Mivel
pedig ezt a jubileumot nem (sem) lehet (szabad – nem kívánt rész
törlendő) megünnepeletlenül hagyni, ezért úgy döntöttem, készítek
egy rövid összefoglalót a C64 hivatalos „halála” (a Commodore
cég 1994-es csődje és a gyártás megszűnése) óta felvirágzó civil
kezdeményezésekről. Természetesen a teljesség igénye nélkül (máskülönben
sose lenne vége…), szubjektíven, inkább csak az érdekességeket
kiemelve belőle. (Ami pedig még egy furcsa – ilyenformán kissé
talán morbid, legalábbis szomorú – aktualitással ruházza fel e
cikket, hogy öntudatlan módon ténylegesen épp a Commodore cég
alapító nagy öregje, Jack Tramiel halálának napján tettem pontot
a végére, melyet másnap tudtam meg – azaz most, amikor írom ezt
a betoldást… Ennélfogva tehát szeretettel ajánlom az ő emlékének
is.) Katt, alant az étlap (azokra a lentebb lévő takaros kis
kék-zöld nyilacskákra, vagy pedig a jobboldali pirosbetűs tekercsekre
tessék szépen rányomnia zegérneka zorrát):
 |
1.)
Szoftveres emulációk |
 |
|
2.)
Kábelek és pécék |
|
3.)
A C64 utódai és a kiegészítők |
|
4.)
A SID-ek bosszúja |
|
5.)
Szoftverfejlesztések |
|
6.)
Linkgyűjtemény |
Megjegyzés:
Mivel ez a cikkem igen hosszú lett, és elég tömény szövegtartalmú,
így PDF-ben talán könnyebb végigolvasni (ld. alább, és 24 oldal!);
noha aki erre vetemedik, annak sajnos le kell mondani a képekről…
A forrásokat (egyes témák oldalai és a képek) pedig jelen online
verzió öt vaskos fejezete után majd a végén lehet megtalálni egy-egy
kép- és linkgyűjteményben összefoglalva (ami későbbiek során tovább
bővülhet!). Jó szórakozást!
Olessák
Róbert (2012)
| |
 |
Gép
az emulánsok ellen |
2012.04.09. |
 |
 |
| |
Harminc
éves, és még mindig él… (0.3
MB) |
|
