A kezdetek… (1987-88)

1987-ben lettem első ízben számítógép-tulajdonos: akkor kezdett kiépülni, lépésenként, az a C64 konfig (először még floppy nélkül, tévével… stb.), ami aztán jóegynéhány évig majd a (szűkebben értelmezett) „világot” jelentette számomra. (Ekkoriban tizennégy-tizenöt éves voltam, elsős gimnazista nagyjából.) Maga az érdeklődés, ami kiváltotta ezt, még pár évvel korábbról fakadt eredetileg (az általános iskolai osztálytársak köreiből ragadt rám), s mire erre sor került, immáron a programozás alapjaival is tisztában lettem: Dr. Úry László – sokak által sokat méltatott, és méltán – híres kétkötetes kézikönyvét többször oda-vissza végigolvasva, egyedül a könyvből, számítógép nélkül (!) megtanultam mindent, amit okvetlenül tudni kell, a C64 Assembly szintű, gépi kódú programozásáról. (Ez nemcsak a személyes fogékonyságomat minősíti a témára, hanem a kitűnően megírt könyvet is, és utólag is hálával tartozom a sorsnak és a szerzőnek, amiért épp ez került kezembe.) Mihelyt saját gépem lett, így nem tellett sok időbe, hogy nekiálljak frissen szerzett tudásomat gyakorlatba ültetni.

Ezelőtt – és ettől eltekintve – nem vonzottak túlzottan a műszaki dolgok sosem, hanem inkább olyan „félhumán” és „féltudományos”, kissé naiv, koravén és elvont lélek voltam, és akkor éreztem a legjobban magam, amikor az erdőn-mezőn bújkálhattam magányosan, látszólag céltalanul, vagy a különféle bizonytalan illetőségű és jött-ment, útszéléről összeszedett állatokkal, növényekkel szöszmötöltem (lehetőleg szintén egyedül). A három dolog, ami elsősorban érdekelt: a rovarvilág; a mikroszkóp és terrárium világa; és a házilag is előállítható egyre hatékonyabb robbanóanyagok és -eszközök gyártása… (Meg a mindenféle egyéb kémiai kísérletezés. Ami viszont krónikusan hidegen hagyott, az a társadalmi beilleszkedés vagy szociális élet bárminemű formája. Szerencsére azonban a terrorista géneknél a terrarista gének bizonyultak végül is az erősebbnek a szervezetemben.) Nemcsak sokat olvasgattam róluk, hanem eléggé kreatívan tevékenykedtem is ezekkel; érdekes módon azonban az sosem tudatosult bennem, hogy a változatos olvasmányok nemcsak tárgya, hanem puszta szövege is éppennyire vonzott eközben. Annak ellenére, hogy már ötévesen tudtam írni-olvasni, és a számtani alapműveleteket is elsajátítottam, s már az óvodában (ahol pedig egyetlen évig tartózkodtam mindössze) olyan, többi gyerek előtt teljességgel rejtélyes és fölfoghatatlan dolgot műveltem, mint például szöveges aláírásokkal teli képregények szerkesztése saját szórakoztatásomra (és persze a felnőttekére); ezt azután később szintén tovább folytattam. (Azon néhány kivételes eset, mikor mégis tudatossá vált, és közvetlenül, intenzíven megragadott, egyike volt például egy tíz-tizenegy éves koromban rendszeresen forgatott Edgar Allan Poe-kötet, a középpontjában Az aranybogár című elbeszéléssel; ugyancsak a több tucatnyi rongyossá szétkoptatott Galaktika, és A gyűrűk ura néhány évvel később.)

Ezek után talán nem is olyan meglepő, hogy a számítástechnika környezetébe belenőve pedig igen gyorsan megtaláltam magamnak a szöveges kalandjáték műfaját (és nem is tágítottam tőle sokáig), mely a fantázia kiélésére is egyúttal egy korlátlannak tetsző szabadságot nyújtott számomra. (Legelőször persze mindenféle kezdetleges BASIC programokkal próbálkoztam, ám ezeken hamar túlléptem.)

Az 1988-as iskolai nyári szünet alkalmával írtam meg az első kettő ilyet, arra készülve velük, hogy a következő tanév elején az osztálytársaimat (és a tanárokat és az egész környezetemet) sajátosan szórakoztassam (és részint „elkápráztassam”). Ez a két játék a Brekk! és a Lord Of The Hell voltak. (Az egyiket egy hét alatt, a másikat kábé egy-két hónap alatt írtam meg, és ez már tartalmazott néhány gépi kódú részt.) Utólag visszatekintve rájuk természetesen már egy kissé primitívnek tűnnek. (A „sztori” többi részét pedig máshol – más oldalról bemutatva – szintén leírtam; itt nem szeretném ismételni fölöslegesen, amit nem feltétlen szükséges.) Ami elsősorban számít velük kapcsolatban, az, hogy ezek kapcsán döntöttem el végképp: ilyen programokat akarok még írni. (Akit érdekel, a cselekményük ugyan meglehetős rövid, egyszerű, s tán segítség nélkül visszafejthető, de mindkettőnek megjelent egy-egy leírása is, a CoV 31. és 17. számában, amelyeket szintén részben én írtam; s most újra-kivonatolva a lényegük a webhelyen is megtalálható.)


  Lord Of The Hell
2011.09.01.
  
Csontvázak, kripták, halottak /1. (1988)
  

  Brekk!
2011.09.01.
  
Primitív, BASIC (1988)
  

  Attacker
2011.09.01.
  
Primitív, BASIC (1987)
  

Következő: „Az Alvilág Ura (1989-90)”

 

 

A kezdetek... (1987-88)

Az Alvilág Ura (1989-90)

A gálya (1991-93)

A C64 korszak hattyúdalai (1993-96)

A babó (1997)

A vér meséi (1997-2001)