Idestova
tizenhárom esztendeje – azaz bőven több, mint egy egész évtizede
– gyűlnek össze a nyolcbites számítógépek szerelmesei egy vissza-visszatérő
kicsiny partira (az ún. Árok Partyra), hogy megünnepeljék
a kedvenceik túlélését és a saját alkotói kreativitásukat.
A
13-as szám boszorkányosságán túllépve (ami úgyis csak az én állandóan
túlhangsúlyozott és már-már fárasztóan elkoptatott naptári rögeszmémből
fakad, ennélfogva nem is nehéz rajta túllépni) az idei alkalom
több szempontból is kiemelkedőnek számíthat a korábbiakhoz képest.
Például
a zest fémpontja – vagy legalább az egyik – állítólag a mi kis
jelenlétünk volt: CoV Ászok Kerekasztal néven. (Inkább
„kerekszék”, mert asztal nem tartozott hozzá.) Sajnos nem volt
túl sok időnk tisztességgel felkészülni rá, hisz alig egy-két
héttel az esemény előtt került sor a szervezésére, de a lehetőségekhez
képest azért mégis sikeresen produkáltunk valamit. Elsősorban
természetesen az ex-főszerkesztő Rucz Lajos (azaz 1.0) érdemei
vannak ebben: akit csak tudott, összetrombitált a Commodore Világ
(és elődei/utódai: a Spectrum Világ, a Computer Világ, a PC és
a CD Ultra stb.) nevű hírhedt régi „könyvsorozat” munkatársai
közül. Mindkét emblematikussá váló kulcsfigura jelen volt: Kiss
László (azaz CoVboy) és Müller Mihály (azaz Kis Gettó) személye;
no és persze rajtuk kívül egy-két tucat egyéb szereplő. (Noha
volt, aki csak jelképesen, távolról: így például Sótész Gögy professzor
identitásáról is lehullott a lepel ezúttal.) Lajos diavetítéssel,
kalappal és kisbusszal is készült, ami jó választásnak bizonyult:
az összeverődő díszes társaságból – és azon kívül is – többen
végigfotózták és -kamerázták az ominózus partit, mely ezáltal
utólag is jól dokumentálható egy izé 
lett.
Külön kiemelném ebből Weigert József nevét, aki eme dicső tevékenységeket
hivatásszerűen is űzi, vagyis sejthető volt, hogy szépen megörökíti
majd – így is történt, eredménye többek közt a jutyúbon is megtekinthető.
Sőt, már előzetesen is megörökítette a társaságot a nemcsak Lajos,
hanem Kun Szilárd (Kunci) önzetlen munkájával elkészülő kinyomtatott
(s nyilvánosan osztogatott) félig-meddig korabeli fényképekből
álló tabló is. Velünk tartott ráadásként néhány ex-Guru-tag (köztük
Turcsán Tamás, azaz Shy, ki részint afféle műsorvezető-féleséggé
előlépett Lajos mellett). Mivel Lajos igen felelőtlen módon beharangozott
itt egy kábé három év múlva esedékes 25. éves jubileumi CoV-különszámot,
ezt az ígéretét, lehet, még sokan számon fogják kérni rajta később…
Egy
másik nem mindennapi nevezetesség volt, hogy jelen alkalomra elkészült
egy kimondottan hihetetlen időtartam óta kitartóan fejlesztgetett
játékprogram, legalábbis nagyjából (ha jól értettem, akkor egyetlen
apró kijavítani való bug még megmaradt): nem más, mint a – most
már mondhatjuk, hogy világhírű – Newcomer. Ennek története
még valamikor a ’90-es évek első felében kezdődött (hivatalosan
az első verzióját 1994-ben adta ki a Valhalla Páholy, de hát nyilván
egypár évvel korábban már tervezték és dolgoztak rajta a programozói),
s mostanában ő is lassan húsz esztendőssé érik majd (akárcsak
a fent említett Guru magazin). Az annak idején még Lay András,
Gonda Zoltán és Fóris Csaba által elindított projekt, melynek
mai változatát immár teljesen más nevek jegyzik (Belánszky István,
Szemeti Mihály, Kajtár Zsolt), alighanem több rekordot is döntöget:
minden bizonnyal az egyik (ha nem a) leghosszabb – és
egyúttal a leghosszabb ideig is készült – legutolsó Commodore-os
játék.
Az
Ajka közelében fekvő Ajkarendek tornatermében tartott összejövetel
az első években még eléggé kis belterjesnek indult, ám mostanra
szépen kinőtte magát: az azóta közkinccsé tett különféle fotóalbumokból
látható, hogy egész sereg változatos korcsoportú gyülekező népség
teszi azt a sokat emlegetett ős-Csokonai rendezvényhez hasonlatos
hangulatúvá. Minden évben akadnak ott friss „compók” (ebből avatatlanabbak
ugye arra gyanakodhatnak, hogy valami speciális „horgászverseny”
lesz…); emellett most jelen volt többek közt egy házi készítésű
C64 scanner; illetve egy másik élő látványosság, a hajzatába Commodore-logót
borotváló úriember. (Szerencsére neki volt még miből dolgoznia,
mert teszemazt a hozzám hasonlóan kissé idősebb és 
ritkásodó
fejszőrzetűek számára e mutatvány már csak holmi „Becstelen Brigantyk”-féle
stílusban menne, ami – lássuk be – kevésbé felemelő volna, és
hát ugye csöppnyire sem szórakoztató…) Tiszteletét tette Beregi
Tamás (azaz Berrr, a Pixelhősök szerzője); továbbá a
C64 zenei feldolgozásokat kitűnően játszó SIDrip Alliance.
Mielőtt a Nap lement, egy jóízű sültkolbászos falatozásra is meghívottak
voltunk. (A szomszéd utcasarkon lévő vegyesbolt pedig előzékeny
módon éjfélig meghosszabbította a nyitvatartását, s miután nem
drága, így sűrűn látogatott, hasznos helyi kisbüfének bizonyult.)
Aki
pedig nem jött el, az bánhatja: végső soron kijelenthetjük, egy
itt és most – a jelenben – zajló, tehát ilyen értelemben korántsem
„retró”, hanem nagyon is valós, tényleges és kézzelfogható; bár
az idő kerekét a maga módján mégis visszaforgató – történelmi
eseményből maradtak ki távollétükkel.
Olessák
Róbert (2011)
